|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,182
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
H.Gábor Erzsébet
A fűz szerelme
A fűzre lomha, méla bú borult,
az este néma hurka rászorult,
hiába vágyna fényre, nem lehet,
reménye mindörökre elveszett.
Szerelme volt a lenge, déli-szél,
a selyme csalfa, bókja égig ér -
Galád! S a balga fűzfa hitte azt,
csak ő, ki hozza majd a szép vigaszt.
Ölelte őt a szél, s ha dalra kélt,
a lombja tündökölve úgy remélt,
s karolva „férfiját”a gyenge ág,
a szíve tudta, hogy csak erre várt.
Ki érti mért esett meg épp vele,
borúba, búba fúlt az élete,
csalóka „úr”a hársnak udvarol,
azóta néki, senki nem dalol.
A földre húzta őt a bánata,
halódva leple lett az éjszaka,
az árva fűcsomókra ráhajolt,
s vigyázza, fényt szitálva báva Hold.
2013.09.04.
|
|
|
- október 05 2013 09:13:03
Drága Zsikém!
Nagyon szép a fűzfa "balladája".
Csodálattal olvastam, ölellek: Maria  |
- október 05 2013 11:29:54
Kedves Zsike!
Már értem mért lett szomorú a fűz,
szerelmes szívét nem hevíti tűz,
kikosarazta őt a szép platán,
azóta kesereg mély bánatán.
Csodálatos versed örömmel olvastam.
üdv: gufi |
- október 05 2013 14:43:32
Kedves Mariám, kedves Gufi!
Köszönöm szépen a látogatást, a kedves szavakat.
Feri, Neked pedig a szépséges verssorokat.
Örültem Nektek ma is: Zsike  |
- október 05 2013 14:45:29
Kedves Zsike..gratulálok...szeretett fámról írt versedhez.. Róza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. január 21. hétfő,
Ágnes napja van.
Holnap Vince napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
