|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
A bús éjjel sűrű csendjében,
A nyitott sötétben álló ajtó templomán,
Mint az égfátyol ezüstös festménye,
Megvilágít mindent a holdsugár.
A falakon fáklyák sugaras lángja
Világít meg minden apró zeg-zugot,
A szószék is ott áll némi tompa árnyban,
Szűz Mária őrzi az éji templomot.
Az elhagyatott magányos csendben,
Az oltár mellett megbújva térdepel,
Angyali bájával egy imádkozó gyermek,
Ki nézi az igét hirdető faragott képeket.
Szavak zümmögése visszhangzik a testben,
Sercegő fáklya fénye a kis kezén villan,
Másnapos virág s tobozillat terjeng,
Apró ajkáról imádsága illan.
S ahogy ott volt a sötétben, a mélyben,
Mint egy szent, a kereszt mellett a keze,
Keresztet vetett, így mozdult a fényben,
Majd állát könyöklő karjára tette,
Most mintha megvilágosodna minden,
Szétárad egyszerre a mennyei fény,
Őrzőangyala megkérdezi hittel:
Mi hiányzik néked te földi tünemény ?
Ő körbenézett ..., de semmit nem látott,
Mert ahhoz hogy mindezt megértse kicsi volt,
Őrangyala ment és felé így kiáltott:
Szeretlek, úgy mint egy hollócsillagot !
|
|
|
- október 06 2013 11:46:28
Kedves Iytop...nagyon szép versedhez gratulálok. Szeretettel olvastam. Róza |
- október 06 2013 18:38:31
Kedves Elemér!
Versed igazi gyöngyszem. szerencsére nem zártad kagylóba.
üdv:gufi |
- október 06 2013 20:32:57
kedves Elemér!
Most is élvezet volt olvasni versedet. Szeretettel gratulálok: Mila |
- október 07 2013 05:31:10
Hiába őrangyal mély szomorúságot érzek a versedben, mint Andersen meséiben. Ica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 17. hétfő,
Donát napja van.
Holnap Bernadett napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
