|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Kifosztva
A tűz cikázva átszaladt,
mint őrült, aki megvakult,
a fáradt kérgű fák alatt,
mint láva dúlt az áradat,
a kert is fojtó lángba fúlt.
A csűrben zsákos búza volt,
az évi termés nem kevés,
a szél a tűznek udvarolt,
vörösre fújta úgy dalolt;
és Mennybe szállt a „szent vetés”.
A gazda szörnyen szenvedett,
csak nyelte forró könnyeit,
nem hitte el - az nem lehet,
hogy minden, minden elveszett!
- ingatta búsan ősz fejit.
Az Úr az égben szánta őt,
- tudta, hogy néki vége már -
a gazda szent lett, szárnya nőtt;
kifosztott árvák sorsa böjt -
hiába jő a télre nyár!
2013.10.22.
|
|
|
- október 25 2013 20:17:53
Szomorú-szép a versed, mindig tragédia, ha tűz martaléka lesz az élet. |
- október 25 2013 22:47:48
Nagyszerü költemény.Tetszett. |
- október 25 2013 23:03:22
Erzsike!
Nagyszerű a ritmusod!
Gratulálok, te ennek mestere vagy! |
- október 26 2013 10:00:34
Zsike drágám!
Csodaszép szomorú versedhez,
szeretettel gratulálok: Pircsi  |
- október 26 2013 10:38:23
Gratulálok nagyon szép szomorú versedhez ! |
- október 26 2013 11:33:54
Drága Zsikém!
Ha minden a túz martaléka lesz, akkor se add fel, kezdj új életet
Csodálatos, sodró ritmúsú versed bár szomorú, de nekem nagyon tetszik!!
Ölellek: Maria  |
- október 26 2013 12:00:59
Kedves Zsuzsi, Elemér. Dávid, Pircsi, Vicus, Maria!
Nagyon szépen köszönöm a látogatást, és a kedves szavaitokat is!
Szeretettel fogadtalak Benneteket:
Zsike  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. április 24. szerda,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
