|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
Az Ősz csókja
Lesoványodott a buja nyár teste,
vézna karjai hidegen ölelnek,
sárguló levélen reszkető percek
dadognak, hervadó tájakat festve.
Múltjukra álmodnak tarka virágot,
barna pillangót, nászra hívó tavaszt,
de el-elfogynak mint annyi unt malaszt
mely hazug vásznakra új csodát mázolt.
Nyálkás avarszőnyeg alá bújt a fény,
fogyó melegét föld mélyébe gyűrte,
a Hold pislog csak szomorún fölötte,
rettentő felhőkbe burkolva szegény.
Darabokra hullt minden múló óra,
megszűnt az idő, vánszorgó jaj a lét,
ám ott ligetedben oszlik a sötét,
tábortűz vár egy bús ábrándozóra.
Bársonyos lángjával suhintott az Ősz,
perzselő remény piroslott homlokán,
hűvös estéjén forróság omlott rám,
az éj megcsókolt mint mindig azelőtt.
|
|
|
- október 30 2013 08:58:14
Csodálatos az ölelkező rímes őszöd.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- október 30 2013 10:26:04
Versed olyan szép, mint az idei ősz, nem hiába csókol meg mindenkit.
Hosszú szünet után, talán hozzájárulsz ahhoz, hogy a Nap korongja ismét több sugarat küldjön ide.
Szeretettel Joli |
- október 30 2013 15:17:50
gratulálok szép őszi versedhez. Róza |
- október 30 2013 20:01:15
csodaszép,lágy sorok... |
- november 01 2013 18:02:07
ha én tudnék így lesoványodni ,mint a buja nyár teste....ahah...!
a versed is csak hízlal egy olyasfajta nőt,mint engem...édes,merengetően szép...eltelek vele.
szeretettel olvastalak újra!mine |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. augusztus 07. péntek,
Ibolya napja van.
Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
