 
Te egy király, én a koldus,
Szívem suta, vén pedellus,
Ahogy ragyogsz, tündér leszel,
Koronádnak engem teszel.
Én a tűzvész, te a szellő,
Hűsítsd testem, forróság nő,
Oltsd ki lángom, legyél párom,
Ringatózzunk selyemágyon.
Te a nappal, én az este,
Elaltatlak álmod lesve,
Betakar majd bársony alkony,
Ránk tekint a csillagbalkon.
Én a csillag, te a napfény,
Benned éled, nappal, éjfél,
Hogyha kihunysz, veled halok,
Leáldoznak a csillagok.
Te egy lámpás, én egy címer,
Mennyi gonddal el az ember,
Imát mormol templom, ablak,
Ők is tudják el nem hagylak.
Én a hűség, te meg mit adsz,
Kutat szemem, kétségben hagysz,
Ne hagyd őt ott - szól egy angyal,
Emeld fel és vidd magaddal.
Vidd a templom küszöbére,
Vedd fel fátylad örömére,
Tegyél esküt igaz módra,
Szerelemre, tiszta szóra.
|
|
