|
 Vendég: 54
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Sírással jött világra, mint minden gyermek,
Egy csepp gyöngyszem, füvek harmata,
És nem tudom, egyszer csak karomba termett,
S Ő lett szívemben az angyalok angyala.
Belé tölteném a május gyönyörű évszakát,
Hogy benne legyen az örök újjászületés,
Ó, forró könnycseppjét sírtam volna tovább,
Ezt érezte szemem, míg boldogsága ért.
És hányszor, de hányszor gondoltam én,
Halálát is meghalnám, ha kell,
És lehet még ez sem lenne elég,
Mert úgy vártam rád, kis Szívem, édes Szívem ! |
|
|
- november 11 2013 12:04:09
Csodás Apai megnyilvánulás...bizony a gyermek a világon a legnagyobb kincs. Szeretettel olvastam versed. Róza |
- november 11 2013 14:18:23
Kedves Elemér!
Bizony, így van, hogy a szerető apa, vagy anya úgy érzi, maga is meghalna, ha gyermeke már nem élhetne tovább! Mégis, sajnos, vannak olyan apák, akik elvesztették párjukat és gyermekeiket.
És bizony az is igaz, hogy a közvetlen szomszédunkban él egy özvegy asszony, aki még fiatalon elveszítette a férjét, később meg mind a két fiúgyermekét. Sokszor feltesszük magunknak (férjemmel együtt), hogy hogyan lehet ezt kibírni, túlélni. De mégis, élnie kell, mert el kell fogadni azt, ami a "nagykönyvben" meg van írva. Sajnálatos módon a férje és 2 gyermeke is nagybetegek voltak.
Talán még szerencse a szerencsétlenség mellett, hogy a másik szomszédunkban él a húga és még él az édesanyja, aki már idős asszony, de még mindig nagyon sokat dolgozik, mindkét lányának segít!
Bármennyi a gond, a vesződség a gyermekekkel, mégis csak a legnagyobb kincseink, amit semmivel sem lehet pótolni!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- november 11 2013 19:55:33
Olyan megható olvasni apai érzéseidről.
Szeretettel gratulálok, nagyon tetszik: Maria  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 18. szombat,
Frigyes napja van.
Holnap Emília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
