 
Hajad az ősz vörösre festi,
Áldott színjáték, mit a Nap okoz,
Talán a nyár árnyéka teszi,
S illatod, mi gyönyört fokoz.
Életem megvilágítod, Mécsem,
Zöld szemed a delet villantaná,
Ha menni akarnál, futásra készen,
Állj meg, ne siess ! kiáltanám.
Hagyj nekünk legalább még egy percet,
Vagy egy másodpercnyi pillanatot,
Hullámot, fuvallatot, hulló levelet,
Hagyj nekünk egy évet, egy évszakot.
Egy olyan csodát hagyj meg nekünk,
Mi kárpótol mindent ami áldott,
Időt, hogy egymást szerethessük,
Legalább hagyd meg, hagyd meg az álmot. |
|
