Álomba ringatnálak, mint anya gyermekét,
kinek édes keblét,
el nem engedi magzata.
Kinek hangját hallgatja, s arra alszik el,
Kinek szívdobbanását soha nem felejti el...
Álomba ringatnálak, mint föld a termõ magot,
mely csak azért várja a holnapot,
hogy kivirágozzon.
Mely azért sarjad, hogy egyszer megmutatkozzon.
Álomba ringatnálak, mint szellõ a tavaszi fákat,
mely csak azért hajlítja az ágat,
hogy rügyeit megérintse...
Hogy lágy csókjaival kényeztesse...
