A falhoz verte árnyékát a Nap,
színes, törött üvegnek tűnhet,
s ha az utcán látsz nap, mint nap,
én leszek, ki minden szilánkot összegyűjthet,
Összerakom éjfélkor egy sorba,
ablakodra ragasztom fel
a sárgát, zöldet, kéket, pirosat,
mozaikba rakom neked őket,
hogy mikor majd felébredsz,
bohócként lessenek be hozzád,
öledben jókedvvel éledj,
a Nap szűrt fénye süssön rád,
lásd belőlük mosolyog erednek,
látod szerelmem, mennyire szeretlek.
ÉrezhetŐŐ
