 
Álmodozó Nő, vajon miért szeretlek ?
Füst és szőlőindaként csavarodsz körém,
átfogod mellem, halántékom, testem,
örök frissességgel hullámzol fölém.
Te bájos, tökéletes Nő, vajon miért szeretlek ?
Olyan, ki a Holdat egy fűszállal ketté törsz el,
önmagad vízbe dobó, megfojtó eretnek,
ki szerelmesként újból ölelsz egyszer.
Búskomor szemű Nő, vajon miért szeretlek ?
Barnás Nap vagy, ki vállamon keresztül kelsz,
magad után húzott illatok nyomodba erednek,
vékony árnyéktalan felhőket rejtsz.
Szerelmem, vajon miért szeretlek ?
Utazol az évszakok színes forgószelén,
mindig más vagy, hol közel, hol távol engedlek,
szélvész, melyre gőzét ráfújja a dér, te ... hulló falevél. |
|
