|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
Akácillat osont be nyitott ajtómon,
a verandánk asztalán hagytad
kesztyűd és lovagló ostorod,
a lelkem oly nyughatatlan,
lám mindenért magam okolom.
A sárgás fény most mozdulatlan,
miért kellett elmenned, nem tudom.
Engem csak a napkelte vár pirkadatban,
ez lesz csak boldogságom, holnapom,
ütődött szívem szidom éjjel-nappal,
miért nem volt bölcsebb, sebem foltozom.
A sietség sokat ront a tettben, gondolatban,
verd ajtóm kérlek, kopogtasd ablakom,
tudod azt mondják: a lélek halhatatlan.
|
|
|
- december 26 2013 09:22:13
Szomorú, szép vers. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. április 01. szerda,
Hugó napja van.
Holnap Áron napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
