Emberek szeretetét akartam.
E rövid életû idõmben mindig hajtott szavam
Hogy bepótoljam mindazt, ami elvész
Mert jõ az egyedüllét, és ne sajnáljam magam.
Lelkem a fák között fog suhanni
Mindenütt csak hideg nyirkos szél
S a virágok sem virágoznak többet
Mert az ötödik évszakban,minden mély.
Ott fogok majd lenni én is
Oszlopként tartom az eget,
S a lelkem tûrni fogja súlyát, mert:
Emberek,szerettelek titeket
Egy picit beleborzongtam!
- Mintha a túlvilágról visszaköszönõ, - visszaüzenõ lélekrõl írnál, kedves Potyi!
(- Megvallom, hogy én is ilyesmi lélegzetvételû mûbe kezdtem a CLIV. szonettem után, a második ciklusban.)
Nagyon tetszett a versed!
Szeretettel: Lajos
Louis De La Cruise
kormi37 - február 06 2008 07:41:44
Nagyon jó lett és igaz is. Gratula Szeretetel: Kormi
