Egy könnycsepp,
gyenge, törékeny emlék a szemhéj alól.
A lélek mélyén megbújt,
majd felszínre tört,
zuhanva esett,
egy törékeny, fehér sziromra cseppent.
A napkelte sugara megkérdezte szépen:
Te nem látszol harmatnak,
honnan jössz, ide mi hozott ?
Miközben a Nap melegétől párolgott,
a könny így felelt:
Egy csepp lélek vagyok,
forró forrás,
ki örökkön a fájdalom mélyéből fakad,
onnét származom.
