|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
A mindenség tavánál
A mindenség nagy tavánál ültem,
őszinte tükrén hullámzott a bú,
fodrain a kétség villódzott feszülten,
míg békésen mosdott a két fényes tanú.
A Hold és a Nap vigyázta sorsát,
fentről úgy látszott minden jól haladt,
ám a tó közepén egy sóhaj úszott át
a könnycseppeken játszó aranyhíd alatt.
A mindenség nagy tavánál ültem,
planétánk kis eldugott szegletén,
semmire sem képes atomként az űrben,
amely egyre tágult de nem fordult felém.
Éjek s nappalok múlatták egymást,
jól gördült az óriás gépezet,
létezésünk sok-sok milliárd halottját
a természet, győztes útjaként élte meg.
Akkor már a part peremén álltam,
s láttam a mélyben vergődő halat,
láttam milyen sebzett hűvös otthonában,
hogy mára varázsa csak jósága maradt.
Hátán csillogott nap és hold fénye,
arany pikkelyein vöröslött a tó,
vágyait vérezte az alkony egére
de a messzeségből ez alig látható!
Beléptem hát mindene vizébe,
s kérdeztem tőle, – mondd neked mi kell?
Rám nézett szelíden a szívemhez érve,
Csak törődj sorsommal, – beérem ennyivel.
Azontúl gyakran beúsztam hozzá,
élelmet vittem meg némi derűt,
fonalaink így váltak összefonottá,
s gondjaink szőttese a homályba merült.
Valaha Ő volt Nirvána kincse,
szelencéjéből százaknak adott,
Én mást kaptam, többet! – koldus zsebeimbe,
fenséges lelkéből egy gyémánt darabot.
A mindenség nagy tavába haltam,
így akartam hát be is teljesült.
Megnyugvást nyertem a végtelen habokban,
hol békesség dala ölelt át mindenütt.
A természet elpusztíthat minket,
Embert, Istent, csöpp aranyhalat,
de hitünk tavában mit’ szeretet ihlet,
a jó iránti vágy örökké megmarad!
|
|
|
- január 11 2014 22:15:36
Nagyon szép versedhez gratulálok!!:) |
- január 11 2014 22:36:08
Köszönöm Jessie!
Nagy öröm ha teljesíti a hal a kívánságunkat, de lehet, ha fordítva történik az még nagyobb. |
- január 11 2014 23:36:08
Nagyon szépet írtál...a címe mindjárt megfogott...és a lelkembe ültettél egy kellemes érzést, ami végig kísért a sorokon...köszönöm...örömmel és szeretettel olvastalak Klári |
- január 12 2014 07:54:26
Köszönöm Klári és Ica!
Ahogy a világegyetem óriási rendszere kitárul a fejlődő emberi tudás előtt, annál inkább érezni a kis földünk sebezhetőségét, elpusztíthatóságát. Hiteinkkel, Isteneinkkel, aranyhalainkkal együtt.
Mégis a lélek maga a mindenség és jó hinni hogy talán örök.
Talán ezért is fontos sokunk számára.
|
- január 12 2014 08:41:30
Gyönyörű, lelkemet érintő vers! 
Szeretettel gratulálok: Maria |
- január 12 2014 09:27:08
Kedves Sziszifusz!
Gratulálok REMEK versedhez!
A tőled megszokott igényes versszerkezet - keresztrím variálva félrímmel -, a mondanivalód pedig igen csak elgondolkodtató.
"Beléptem hát mindene vizébe,
s kérdeztem tőle, – mondd neked mi kell?
Rám nézett szelíden a szívemhez érve,
Csak törődj sorsommal, – beérem ennyivel"
"A természet elpusztíthat minket,
Embert, Istent, csöpp aranyhalat,
de hitünk tavában mit’ szeretet ihlet,
a jó iránti vágy örökké megmarad!"
Maximálisan egyetértek Veled. Nagyon szép vers!
Szeretettel olvastalak! Évi |
- január 12 2014 10:57:16
Képes voltál a mindenség tavánál pont a bút és kétséget megtalálni
Gratulálok, mesteri hasonlatok sora, érett gondolatok, ritmika !
Szeretettel Joli |
- január 12 2014 13:43:08
Köszönöm szépen a kedves szavaitokat! |
- január 14 2014 07:15:14
Szia sziszifusz!
Olyan rég volt, hogy paroláztam már veled, s örvend szívem, hogy a tied is ketyeg! BUÉK!
Remekbe szabott szavak, rímekkel csengetsz olvasni, nagyon megragadta figyelmemet, nem csak a mondanivaló. Szeretném a facen közre tenni soraid, engeded e?
Grt. Sancho |
- január 14 2014 09:50:37
Köszönöm és viheted! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
