|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Mi jutott nekem?
Amputált gyökér…
S meleg anyai ölelés helyett?
Egy állami födél…
Kolonc vagyok
Saját sorsomon;
Egy születésekor eldobott
Felesleges rongy…
Munkalehetőség
Vagyok. Kenyér…
Egy diploma, egy hivatás.
Semmit nem ér…
Lábam lóbálom
Világunk szélén…
Ragasztós zacskóval számon
Nem egy élmény!
S mintája vagyok,
Miként ne éljetek!
A nullából nullába haladó
Bárgyún réveteg…
Kakukkfióka vagyok.
Egy idegenben hagyott
Lábatlan őgyelgő csődtömeg,
Ki nem kell senkinek!
Példamutatás tőlem?
Oszt mondd kinek?
Kit érdeklek? Hol van otthonom?
Sehol? Akkor minek?
Fizetett szeretet?
Hivatásos anya?
A közszolgálati hivatalnoknak,
Mondd: nincs elég baja?
Nekem úgy anyám ő,
Mint a nyitva hagyott tévé…
Azt is mindegy melyiket nézed,
Az állami anya is jön. És megy…
Kincset keresek…
Úgy hívják család!
Nem kívánok egyebet, csak egy
Anyát és egy apát!
Hétvégi együttléteket,
S gyengéd érintéseket…
A vasárnapi asztalunk körüli
Könnyed beszélgetéseket.
S helyette mit kapok?
Lelki sérült társaimtól:
A menza damaszt abroszánál
Durva ugratást…
A közös szobában éjjel,
Szégyenlősen a paplan alá bújva
Hallgatom a nappal még oly vad
Szobatársból feltörő zokogást…
Valami olyat kéne tenni,
Ami engem központba állít…
Ott az undok közértes a sarkon;
Ámbár: meglopok akárkit…
Nálam sosincs hiány
Az életemet kísértő ordító hiányból..,
Szökésből, menekülésből,
Majd esti őrszobákból…
Keresem magamat;
De elveszett a tükör…
Még életem startkockáján összetörték…
Miből táplálkozzak? Mondd miből?
Lelenc vagyok…
A társaim is mind lelencek.
Untalan önmagunkat és családunkat kereső,
Többségükben elveszett emberek… |
|
|
- január 12 2014 19:59:09
Nagyon komoly társadalmi, szociológiai problémát feszeget a versed, illetve remek társadalomkritika. Megannyi kérdés, de vajon ki tudja igazából ezekre a válaszokat. A szülők? Nem igazán fognak (tudnak) rá válaszolni, hiszen az Ő döntésük volt az intézet. Az intézet? Nem igazán, hiszen nekik nem az a feladatuk (pedig lehetne), akkor tényleg, ki ad ezekre a kérdésekre megfelelő választ.
Szomorú sors az intézeti gyerekek sorsa, hiszen ők még "csak" gyerekek, nem tudják magukat megvédeni, kiszolgáltatott helyzetben vannak...
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi  |
- január 13 2014 09:42:09
Kedves Horika!
Egyetértek Évike véleményével. Sajnos, ez a társadalmi probléma az idők folyamán nem nagyon látszik megoldódni, mert napjainkban is sok nő ugyan megszüli a gyermekét, de aztán magára hagyja, jobbik esetben felnevelődik valahogyan, rosszabb esetben az élete is veszélyben forog.
Sokszor nem értem, hogy ott, ahol van már 2 gyermek, miért nem maradhat életben egy harmadik is? Régen a legnagyobb szegénységben is vállaltak több gyermeket a családok. Nem szabadna ennyire önzőnek lenni!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. április 07. kedd,
Herman napja van.
Holnap Dénes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
