|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Siettem hozzád
Megjöttél kedves? - már úgy vártalak!
Egyedül féltem, nem tudtam hol vagy,
reszkető szívvel néztem a Holdat -
köszönöm néked, most is áldalak.
Siettem hozzád árkon, bokron át,
töviság tépett, összekaristolt,
meredélyt mászni erőm alig volt,
teérted tettem - ó, ily ostobát!
Ki látott mondd ily balga szerelmest,
kit év közepén, forró éjszaka,
lélekszakadva űz a szív szava,
s édes álmából felkelni nem rest.
Hogy lenne az, ha kedvese vár rá,
kit csak az ég hagy, mások tiltanak;
csak nő az érzés - áldott pillanat -,
s vérben kovászként duzzad az, árrá.
Hát úgy ölelj most, úgy szoríts engem,
hogy tépett sebem fájva csituljon,
s a Hold térdelve elénk boruljon,
lelkünk vigasszal csordultig teljen!
Drága a perc, a csókunk áhítat,
mézét kortyolja, habzsolja ajkunk -
könnyű szél lebben, simítva arcunk,
s a könnyeinkkel mindent átitat.
2014.01.27.
|
|
|
- január 29 2014 20:01:39
Nagyon szép versedhez Gratulálok!! |
- január 30 2014 10:53:20
Gyönyörű szerelmes vers!
Gratulálok: Lana   |
- január 30 2014 19:30:28
Csodás. |
- január 31 2014 05:29:27
Nagyon-nagyon szép!!
Drága Zsikém!
Szeretettel és csodálattal olvastalak: Maria |
- január 31 2014 18:10:19
Kedves Csaba, Lana, Elemér, Maria, Jázmin!
Köszönöm szépen a látogatást, és minden kedves szót.
Örömmel fogadtalak Benneteket.
Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. május 27. szerda,
Hella napja van.
Holnap Emil, Csanád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
