|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Vörösréz, nehéz szél a hajad,
szemöldököd gondosan ápolt,
egy kis ránc a homlokodon halad,
rajta a múltidő súlyát látom.
Vállad könnyű, mint a nyári lélek,
kék blúzod kiemeli melled ívét,
mindazt, amit a Nap tüze éget,
mint hamuszürkében hamvadó pillét.
Minden halk, a csend betölt,
érzéstől csillogó gyűrűd keresztez,
az érzelem gondolattal leköt,
mindazért, amit magad gerjesztesz.
Én számodra színeket őrzök,
- Vajon mire is jó az öltözék ?-,
forrásból, színt keverek, töltök,
édes méregcsepp bódít a szél tövén.
S mindazért, amim te vagy nekem,
a szent világodból érkezve, jőve,
színt a világ szájából nem veszek,
maradj ily természetes, gyönyörű örökre. |
|
|
- február 23 2014 09:00:33
Szép a versed kedves iytop!
"S mindazért, amim te vagy nekem,
a szent világodból érkezve, jőve,
színt a világ szájából nem veszek,
maradj ily természetes, gyönyörű örökre."
Szeretettel gratulálok!
Évi  |
- február 23 2014 09:06:33
Kedves Elemér!
Úgy olvasom ki versedből, hogy a természetesség nem ellenkezik a szemöldök gondos ápolásával! S ha jól belegondolunk ez így is van, és így van jól. Ha valamiből túl sok van rajtunk, abból lehet levenni, (így a ruhából is), hiszen akkor vagyunk a legtermészetesebbek, ha semmilyen ruha nem takarja testünket, ahogy megszületésünkkor is.
Szépen megfogalmazott, s megint csak a nő szépségét kiemelő versedet szeretettel olvastam!
Zsuzsa
|
- február 23 2014 10:44:19
Szép versedhez gratulálok szeretettel Róza |
- február 23 2014 13:14:35
az első két versszak különösen szép.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
