 
Ha egyszer leveted a ruhád
látható lesz érett, szép almád,
létező gyümölcs egy ezüst tálcán...
mindez történt a szűz jegy táján.
Akkor, mikor a hófehér fogad
a gyümölcs szívébe eresztetted,
az édes nedű ajkadra tapadt,
s ettől azok gyönyörűek lettek.
Csak így, pőrén tudod cirógatni bokáddal
érzéseimet, mint máskor a fű között,
vagy a kövek között borítasz brokáttal.
míg felszínre hozod belőlem a gyönyört.
Te vagy az igazság ifjú kapuja,
úgy állsz, mint karó a szőlőskertben,
mert csak így láthat a fa, létünk tanúja,
míg csodálja a fényt zöld szemedben.
Járkálj ruhátlanul, mezítelen,
mutasd valód az örökkévalóságban,
érett búzatáblákon, hanga-berkeken,
tiszta forrásoknál, a szabad világban.
Mert így jutsz el a moha szőnyegére,
legyőzöl minden kígyómarást,
soha ne figyelj a bántók közönyére,
néha a kígyóméreg gyógyhatás.
Ó, milyen sok mellékút létezik,
míg megnyugtatóan célodhoz érsz,
addig is várd, a szeretet érkezik,
így meztelen valóddal hozzá férsz.
Csak, ha az összes ruhád levetetted,
akkor zöldülnek ki nyomaid utad végén,
lesz ott egy tó s tükrében ott lesznek
az öreg szemek, a csillagok békén.
Örök érvényű igazság, földi törvény ez,
s míg betűket ihlet, s gyönyört a melled,
hisz semmi nem cáfolja soha meg,
olyanok, mint az alma, édesen puhák, érettek.
|
|
