|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
H.Gábor Erzsébet
Csontomig hatolt
Ó, mennyit fáztam didergő éjeken,
csontomig hatolt a kín, a fagy,
és mindig csak téged hívtalak,
áhítva csókod, vágyaktól részegen.
Szívemben jajongva sírt a fájdalom,
sátrat vert nálam az árvaság
- lomb nélkül mit ér a száraz ág -,
dermedten feküdt a csend az ágyamon.
Reméltelek még - a semmi fájt nagyon,
úgy szeretted ezt a kis szobát,
s szökni hagytad édes illatát.
Melegre vágytam, és jött az „irgalom”-
hiányod pokla fűt, ég a vállamon. |
|
|
- március 07 2014 17:36:50
Kedves Zsike!
Ilyen vers születik, a költő tollából, ha a rászakadt magány fájdalma a múzsa. Nagyon szép!
üdv:gufi |
- március 07 2014 19:08:24
Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Feri. Ez a vers, nem egy "életrajz", csak egy életérzés...de "tenéked magyarázzam"? 
Örülök, hogy elolvastad, és annak is, hogy tetszett a versem. Szeretettel.Zsike |
- március 07 2014 20:32:52
Kedves Zsike!
Igen, néhanapján mindannyiunkat elérhet hasonló életérzés! Itt is szívesen olvastam versedet!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- március 07 2014 20:37:14
gyönyörű... |
- március 07 2014 21:35:21
Versed csodás. |
- március 08 2014 08:16:55
Drága Zsikém!
A fájdalmas magány csodaszép versben, megérintő közelségbe került csodálatos versed olvasásakor.
Ölellek és gratulálok nagy szeretettel: Maria  |
- március 08 2014 11:28:18
Kedves Zsuzsi, kedves Emese, kedves Elemér, kedves Mariám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok a versemet, örömmel láttalka Bennetek ma is:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 14. csütörtök,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
