Szívnek ura az agy
S a lélek mi összetart,
Habár úgy érzed szíved fáj
Lelked összetört nagyon,
Kétségek közt vergõdsz
Reménytelennek tûnik ez a harc.
Nem tudom,hogy mi bánt
Mitõl vagy oly szomorú.
Hamar elillan,ne vedd számba
Röpke pillanat ez a háború.
Csak te látod méltatlannak
E kegyetlen önzõ érzést,
De ne feledd az érzésnek súlya van
Mélybe rántja,ki szívesen adja magát,
Ha az érzéshez lelketlen vagy
Gyorsan eltipor s a sárba hagy.
Ha az érzés dacol is veled
Az indulat,kétség áruló is lehet,
Tégy meg amit megtehetsz
A lélek mindig tiszta és nemes marad.
Mit el nem érhetünk,bûnbe taszíthat
Hajótörést szenvedünk éppen e miatt,
Megbabonáz és megaláz a fájó
Mérhetetlen vágyakozás,
Mivel szívnek ura az agy
Gondolkozz és ne hagyd magad.
