 
Égő fények, mint valami fiatal napok ...
télen Somlyón
pénteki emlékeim követnek, emléklapok,
míg utazok.
Kezem serlegként használva,
parázs életem,
mintha oda lenne bezárva,
felébredek.
Felébredek az akkori izzó kék-vörös lángtól
magamban mormogva,
milyen fehér, puha, tiszta a hó, látom,
de szíved hol van ?
Legyél meleg vihar a számomra
fehérség, te oly forró,
leljek újra apró lábnyomra,
szívembe vésődött Somlyó.
Lassan eltűnik minden, eltűnnek a fények
homlokok esnek, életutak,
aranyemlékek a hamuban égnek,
és lassan kialusznak.
|
|
Üdv: Sancho 
