Napkorong


Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáik	Február 25 2021 08:47:39

Navigáció

Versek fõoldal

Kapcsolat

Alapszabály

Szerzõdés

Online felhasználók

Vendég: 7
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,202

Nem aktiváltak: 0

Tagjainkról-tagjainktól

- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle

Fórumtémák

Legújabb témák

Anagramma

Szerelem

Két rímelõ játéka

Asszociáció.

Minden ami jó... :)

Legnépszerűbb témák

Asszociáció.	[10201]
Szótaglánc.	[8524]
Földrajzi-né -l...	[7724]
MÜFORDÍTÁS	[4923]
Szerelem	[3573]

Napkorong pályázat nyertesei.

Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc

Pályázatok

Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok

Online rádió

Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád

PageRank mérõ

V E R S E K

Váltás a PRÓZÁK főoldalára

Az Átkozott a Napfényben ül... (2)

A Napfényben ül az Átkozott,
Lelkéig a fájdalom már nem jutott el.
Egy élten át csak halált hozott,
s búsan mindhiába nézett az égre fel.

B?rét a Nap, lelkét a bánat égeti,
olyan mindegy ez már ?neki...
Kett?ssége lassú kínok közt szétszedi,
de haragját ki nem engedi...

Érzi, ahogy elönti a végs? kórság,
ami csontjaiból szívja a vel?t.
Összeomlik minden határ s a valóság,
de többé nem kap ehhez elég er?t...

Akarata apró darabokra hull,
épp oly némán, akár a Csend gyermeke.
Nincs helye itt, s emlékekbe nyúl,
nem tudják, mennyi volt egykor élete...

Láthatatlanul tette el?dei dolgát,
ahogy írta a régi szabály.
Nincs senki már, aki tudná azt, hol járt,
csak az Egy, kire hiába vár.

Az Átkozott a Napfényben ül,
óvatosan virágot tesz maga elé,
az Egynek hagyja ezt emlékül,
majd elindul a lassú elmúlás felé...