|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,216
|
|
Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán.
Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán.
Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat
És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat.
Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem,
Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges lelkiségem.
Az idő bizony, láthatóan kortalan, itt nincsen véglet,
Előbb-utóbb mindent és mindenkit utolér az enyészet.
Mi is csak történelem leszünk, míg élnek, akik ismertek.
Utána, múlt tömeggé válunk, az utódok sem ismernek…
Vecsés, 2012. november 5. - Kustra Ferenc
|
|
|
- május 05 2014 14:05:50
Kedves Feri!
Szívbemarkolóan szép ez a versed, de olvastam a sorok között. Az élet vonatán pedig "utazni kell", akármilyen a sors. Az, hogy az egészség a legfontosabb bármelyik korszakában az embernek az tény. Na, de...az életösztön akkor is tovább utazik velünk azon a bizonyos vonaton, ahol akár bliccelünk, akár nem...
Az úgy igaz, ahogy írod, hogy "mi is csak történelem leszünk", én mint örök optimista, bliccelni fogok a "mennyekben" is...  
Szeretettel olvastam kitűnő, filozofikus versedet.
Évi |
- május 05 2014 14:27:35
Évi kedves, köszönöm szépen a kimerítő és "értő" hozzászólásodat.
A vége felé muszáj volt mosolyognom is.
Köszönöm szépen az elismerésedet.
KíberFeri  |
- május 05 2014 21:25:10
Útól ér bizony sajnos, de még írjuk a történelmet.
Gratulálok,azt hiszem aki ilyen remek verseket ír, nem kell félnie a leépüléstől!
Poéta-barátiri üdvözletem:
Maria |
- május 06 2014 09:25:08
Maria kedves, köszönöm szépen a látogatásodat, elismeréseddel együtt.
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 16. csütörtök,
Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
