|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Nézd, hogy szórja kincseit
az öngyilkos világ.
Láncait tépve sodorják
bősz fényorgiák.
S amint néma illatokkal betelve
szelíden tüntetek,
varázsol körém a múlandóságnak
csalóka ünnepet.
Lehetnék - akár a könnyű fruskák -
életnyi pillanat,
mint az idő tajtékján forgó
védtelen kishalak.
Vagy dédelgethetnék inkább
elszáradt emlékeket,
melyeket az őszi szél
lelkemről letépeget.
Ám túl nehéz vagyok játéknak.
Nem bírnak el a fellegek.
Itt felejtettek a mának,
hogy figyelmeztető jel legyek.
És amikor majd búcsúzkodom,
borzong a táj vad teste.
Alig egy perce még virradt
s ím átkarol már az este.
De ahogy vajúdni kezd az éj
a távoli horizont-íven,
hajnalként születik újjá
holddal hanyatló szívem. |
|
|
- június 05 2014 06:08:22
Egyszerűen gyönyörű!
Csodálatos költői képek, szeretettel gratulálok!
Évi  |
- június 05 2014 11:00:12
Meseszép! Köszönöm az élményt, hogy olvashattam.
kalapemeléssel, főhajtással: vivát!
KíberFeri   |
- június 05 2014 23:45:36
csodaszép... |
- június 06 2014 09:59:29
Csatlakozom az előttem szólókhoz,
csodálatos ez a vers, még majdnem könnyeztem is,
pedig évek óta nem tudok sírni! Fantasztikus!
Gretulálok: Pircsi |
- július 03 2014 02:56:36
Kedves gyongyszem55, KiberFeri, mse, pircsi47 ! Köszönöm, hogy olvastátok a versem. Örülök, hogy tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 04. hétfő,
Mónika, Flórián napja van.
Holnap Györgyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
