Hiába minden, ha szívednek búja van.
A színes is szürke, a lélek is súlytalan.
Csak lebegsz, nem kötõdsz semmihez.
Nem szeretsz senkit, ha õt nem lehet,
Hiába a társaság, a jókedv, a nevetés
Bár te is nevetsz, de ez csak tettetés.
Ott van körülötted, tán ezernyi ember
Te magányos vagy belül a szívedben.
Lassan kérget von lelkedre a bánat,
S hátat fordítasz az egész világnak.
Majd depressziós leszel, s mogorva.
Sóhajtva kívánsz mindent a pokolba.
denes - február 12 2008 05:10:31
Van ilyen lelkiállapot is, amit most leírtál, de ettõl kell valahogy távol tartani a gondolatokat, mert ez nem vezet sehová.
mullerildiko - február 12 2008 07:22:26
Hát Igen Ez igaz ,de néha nehéz. Szeretettel. Ildi
Maryam - február 12 2008 08:10:06
Szépen megragadtad az érzést, mindenki átéli egyszer.
Maryam
kormi37 - február 12 2008 13:55:49
Ki kell törtni mihamarabb belõle, amíg lehet, mert akkor jobb lesz az életed. Szép a versed levezetése. Szeretettel:Kormi
iytop - február 12 2008 19:25:03
Egy igazi asszony tud ilyet tenni.
