|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,194
Nem aktiváltak: 0
|
|
Emberi m?veimet nézem,
sivár, akárcsak korhadó énem.
Az id? jövetelét félem.
Ez csupán visszhang, mint az életem.
Az id?, mely fedte arcomat,
míg más csatáit mind leküzdöttem.
Nem akarok többé harcokat,
bármilyen vagyok, nem ezért jöttem.
El?döm m?veit nézem még,
hihetetlen tudása kell nagyon.
Néha, ha szemével nézek szét,
minden régi félelmem elhagyom.
Ett?l rémültem csak meg egykor,
nem volt senki, aki elért volna.
De mikor bel?lem hangja szól,
azt gondolom, bár többé ne szólna.
Mások prédája lenni könny?,
az ember elkerüli, ha figyel.
Magunk prédája lenni szörny?,
mert e nagy bajt senki sem hiszi el.
Elkerülni biz' nem lehet azt,
amit örökké magunkban viszünk.
Erre nem nyújthat bárki vigaszt,
s ett?l csak jobban meghasad szívünk.
El?döm m?veit tanultam,
mit látok, mit lát más, s mit kellene.
A problémát körberajzoltam,
hogy lássam okát, s tegyek ellene.
Emberi mivoltomat néztem,
azt, hogy milyen esend? is vagyok,
s mikor az árnyak közé léptem,
csak akkor tudtam meg, mi volt az ok...
|
|
|
- július 27 2007 12:40:07
Hát igen az id? sajnos eltelik... , de addig is ki kell élvezni minden egyes percet...A versed tettszik nekem, kicsit borongós hangvétel?, de jó |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
