|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Magány
Egyedül ül a szirteken,
lefelé néz a völgy felé,
magánya fojtó intelem,
megadva áll az ősz elé.
Sápadt levelek, gyűrt virág,
múlik a nyár az indián,
léte megdermedt jégvilág,
pedig a fényből nincs hiány.
Ragyog a Napja - hogy ragyog!
- lenne helyette árny, de lenn! -
kifosztott szíve úgy sajog,
boldogság itt már nem terem.
Kellene két kar, s illatok,
csillogó szempár, tűzparázs
- nem ilyen szirti jégcsapok -,
s egekig érő láva láz!
Tágas a tér, de nincs helye
- fizetni tán még van remény -
vágyna a völgybe messze, le,
vár tán, ki enyhít mély sebén.
Letérdel - Istent áldani,
ajkán egy csendes, szép ima
- elégtek rég a szárnyai -,
sebzetten indul élni ma.
2014.08.26.
|
|
|
- augusztus 28 2014 19:57:21
Ó ez fantasztikus. Csak most értem ide, hogy elolvassam. |
- augusztus 28 2014 20:59:00
Nekem is nagyon tetszett versed. |
- augusztus 29 2014 08:46:09
Remek gondolatmenet, fantasztikus tartalommal megírva. Gratulálok!
Szeretettel: Vali.  |
- augusztus 29 2014 13:28:56
Kedves Icu, Elemér és Valika!
Szívemből köszönöm minden kedves szavatokat.
Nagy szeretettel:Zsike  |
- szeptember 01 2014 19:27:49
Jó a gondolatmeneted élmény volt, hogy olvashattam.
Poétaöleléssel: vivát! KíberFeri  |
- szeptember 15 2014 08:08:56
Köszönöm, kedves Feri! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. április 23. kedd,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
