|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fényes, tüzes tekintete van a napnak,
Izzó lángsugarai megnyugtatnának,
De jaj, körbenézek ingatag, jó nagy víz az enyém,
Lélekvesztőben hánykolódok az élet tengerén
A dzsungelben kelek, járok,
Arcomba lógnak liánok.
Nekem ez jutott, az örök fél sötét,
Mint a tévedésből belém lőtt sörét.
Hátamat vastag kígyó farka csapkodja,
Tarkómat kilátástalanság markolja.
Hallom, nesztelenül jön a jaguár,
Nyílméreg béka is a nyomomba jár…
Csapdában élek, ide hozzám, fény alig jut,
Kezembe fogom a használhatatlan adut.
Könnyet elmossa trópusi eső,
Mi nyakamba zúdul, mint őserő.
Elsettenkednék, ha volna hova,
El nem futok, mert biz’ nincsen hova.
Így alakult, vegyem természetesnek?
Rabja vagyok a saját életemnek…
Vecsés, 2011. október 14. – Kustra Ferenc |
|
|
- augusztus 28 2014 20:32:22
Őszinte sorok, melyek mélyről törtek fel...Szomorú történet, a valóság tükre.
Szeretettel: Vali.  |
- augusztus 29 2014 08:13:10
Életünk és testünk fogságában vagyunk emberek.
Gratulálok, tetszik a versed!
Poéta baráti ölelésem: Maria  |
- szeptember 01 2014 19:13:14
Igen, mindenki a saját fogságában van.
Helen Bereg
vali75
Dellamama
Köszönöm szépen a látogatásotokat és a kedves hozzászólásaitokat.
Poétaöleléssel üdvözöllek benneteket: KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
