|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Háton feküdtünk a fűben, Te meg én,
a kék ég olvadozott a Nap katlanában,
folyékonyan folyt a tarlón, perzselt a rét,
a földön nyomasztón uralkodott a hallgatás.
Egy kérdés gyötörte lelkem legmélyét ....,
oly nyomasztóan.
Csendben, lapulva hallgatóztam,
talán nem volt mit mondani a földnek ?!
Ennek a néma, széles szépnek,
ennek a kegyetlen gyilkosnak ...
De csak hallgatott, és hallgatott
minden szótlan.
Ha a fülem a földhöz szorítom
talán hallok valamit, így tettem
bizonytalanul, s a gyep alatt meghallottam
apró szívverésed, a földön keresztül.
Oly gyönyörűn lármáztak, rajongtak,
akkor jöttem rá: idáig buta, tudatlan voltam. |
|
|
- szeptember 09 2014 11:44:44
Kedves Elemér!A szeretet gyökere mélyre nyúló! nagyon jó a versed. Szeretettel: marica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 20. szombat,
Teofil napja van.
Holnap Tamás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
