|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Annyira fáradt voltam és elesett,
szenvedtem és vele együtt a lelkem is.
A dombok felől a pirkadat nyitogatta szemhéját,
szemeim pirosak voltak a fáradságtól,
szinte elveszve kérdeztem önmagam:
Te Nap, hogyan érzed bolondos örömödben feljöveteled ?
Azon az álmatlan reggelen ólom-léptekkel
sétálgattam udvarunkon.
Egy eldugott helyen egy bölcsőt láttam,
a pókok csipkét szőttek rá,
szúrágta oldalaiból faliszt szóródott a földre,
még hallani lehetett, ahogy szájukban csendesen őrölték.
Kitágult szemekkel figyeltem,
és gondoltaimban kutakodva felrémlett:
ez az én bölcsőm !
melyet sorsom öreg keze megvénített,
pedig valamikor ringatott,
benne volt az első álmom,
a megélt első álmom.
Ujjaim megérintették, így emlékeztem,
emlékeztetett,
lassan, lassan, mint egy vak
körbejártam, s anélkül, hogy értettem volna,
gondoltam, milyen sokan hajoltak már fölé.
Annyira fáradt voltam ...
a sok tavasz, a rózsák, a fiatalság, a kacagás,
és megérintettem magam ...
gyermek voltam, megpróbáltak kiemelni a bölcsőből ...
Éreztem Ides kezét és csókját ... az oly lágy csókját. |
|
|
- szeptember 12 2014 10:25:00
Vissza a bölcsőhöz, a bölcsőbe. Oda vágyik a megfáradt ember.
Nagyon megható szép a versed, gratulálok: Maria  |
- szeptember 14 2014 10:00:50
Szép versedhez szeretettel gratulálok: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 26. vasárnap,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
