|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Egy merész mosollyal bátorságot vettem,
és magamba néztem.
Szívem kezemben tartottam reszketve,
és fülemhez emelve hallgattam, ahogy ver.
Úgy tűnt, mintha egy kagylót tartanék,
melyben hosszan és érthetetlenül
felzendül egy ismeretlen, kósza hír.
Ó, el fogom-e érni, elérem-e valaha is a túlsó partot,
annak a tengernek a partját, amelyet érzek,
de nem látok ?! |
|
|
- szeptember 13 2014 18:07:44
Remek gondolatmenetet vezettél végig versedben, a kérdés adott, talán választ csak a szíved tudja megsúgni.
Szeretettel: Vali.    |
- szeptember 14 2014 08:18:46
Igen kedves Elemér!
Vannak pillanatok, mikor az ember magába réved, s elgondolkodik a jövőn. Te, e szép gondolatot, érzést rajzoltad meg.
üdv:gufi |
- szeptember 14 2014 09:54:27
Szeretettel gratulálok, kedve Elemér! |
- szeptember 15 2014 08:17:10
Kedves Elemér!
Én sokszor álmaimban járok-kelek, hazautat sosem lelek, s talán ez az út az, amelynek majd végén hazatalálok, és visszaadom lelkemet a Teremtőmnek, ahogy szokták említeni, főleg gyászjelentésekben és temetéseken.
Egyébként nem tudnám megmagyarázni, hogy miért nem találom meg sohasem az otthonom, pedig mindig azt keresem, hogy a hazautat megleljem. Versben is már megemlékeztem erről.
Az biztos, hogy előbb-utóbb mindannyian el fogjuk érni azt a bizonyos "túlsó partot", de ne siettessük az időt, mindennek eljön a maga ideje!
Rövid, ám tartalmas versedet szeretettel olvastam!
Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 26. szerda,
Edina napja van.
Holnap Ákos, Bátor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
