 
Emlékszem, mikor vadrózsát szedtem,
mennyi, de mennyi tövis volt rajta,
letörni nem akartam, mert azt hittem,
minden tövise rügyet bont tavaszra.
És találkoztam veled,
ó, milyen sok tövised volt,
de nem akartam elvenni tőled,
hittem virágozni fogsz.
Mára mindezek emlékek, de előtörnek,
és jóval a hátam mögött haladnak,
mosolyogva barangolom a völgyet,
ó, Istenem, egy gyermek voltam. |
|