|
 Vendég: 9
Tag: KiberFeri
Regisztráltak: 2,219
|
|
Gyászként vert ki az üresség egy fekete sálat,
a csillagokkal együtt, mikor az alkony kínlódva kialudt.
Különös módon rohamozott meg mindent az éj,
a Hold sárgás fénye ... a klór-sárga fénye világít.
A régi, égő illatok eszembe juttatnak ...,
míg a sárga viasz a láthatatlanból beözönlik,
mint az áldozat füstje a mély szerelemben,
hol rácsodálkozik az egész Föld.
Tökéletesen elvarázsol... és mikor jöttél
végtelen, fekete szemeid megbabonáztak,
nehezek voltak, míg hideg melleid könnyűek,
karmazsinvörös ajkaid vágyakozóak, ám zavartak.
... Életem lényege a forró levegőben,
hajad árnyékában folyékonyan felvetődik,
mint egy vékony, tiszta hab, és sárga csipke,
pókháló ... mint a csillagok sugarai.
|
|
|
- szeptember 16 2014 06:38:48
Csodálatos képek, magával ragadó sorok.
Szeretettel: Vali.  |
- szeptember 16 2014 08:27:08
Ez is nagyszerű vers lett!
Gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
