 
Látványos befejezése a táncnak,
ahogy kinyújtózott a tér parkettáján,
mint a hab, teste csillogva nőtt,
mostantól bátor, igazi hős !
Még egyszer sem láttam ilyennek,
álom-fűszerezte illattal megcsapott,
homlokán csillanó verítékcseppek,
Győzelmet soha így még nem aratott.
Szürkeségben érintették a fáklyák fényei
ezt a kép nélküli testet, azt a bizonyost,
másoknál is láthatók voltak erényei,
mit óriás rózsákkal fedett, majd kioldozott.
Ahogy szétterült, s égő tüze alatt
a végső vég érte el, felizzott, - sokan, mások is -,
rémes arcán titkokkal haladt,
mert az ami az éghez tartozik, büszkén pompázik.
|
|
