Minden ember egyenlő az őszben,
csak viráguk elrendezése különbözik,
és a szavak miket kiejtenek, miközben
átitatottságuk lesz az mi kiütközik.
Ma éjjel felriadtam, az ősz verte az ablakom,
sárguló levelek kezdtek hullani a földre,
üresen már a kiskert, fákon víz, és ködhalom,
mintha eltűnne az élet mindörökre.
Egy másik éjjel újra felriadtam,
amint egy úri dámakéz kopogtatott,
vajon ki vagy te, kérdeztem higgadtan,
egy másik Ősz, s ablakomra egy csókot nyomott.
