 
A Te álmod és az álmodozásom
találkoztak most itt a szobában,
három dimenzióban.
Füledbe fülbevalót tettem játékosan,
óhajod szerint.
Fájdalmas csók egy meredek csókon,
hol egy kést sértettek az ajkak
titokzatos táncban.
Figyelmük összeszorított,
bár el voltunk veszve szemünkben,
simogattuk egymást és hallgattunk.
Mint kórus, mely a pillanatot közénk gyúrja,
lelkünket bennem takarja,
az én álmom és a te álmodozásod,
milyen hallgatásba vergődhet,
a méz itt most keserű ...
és mégis szeretsz, szeretlek.
Homlokodon mély nyomok,
gördülő csodálkozások,
te vagy és én is a harmat illata,
mert cseppekben esik,
szenvedélyesen ...
Játszva, megkereszteltek vagyunk. |
|
