|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
H.Gábor Erzsébet
Az utolsó rétes
Káposztát reszelt, rétesbe valót,
a torzsáért álltam oda,
s nem akartam érteni a szót -
azt mondta fáj a feje, a foga,
de, hiába mondta, s zavart volna el,
nem mozdultam - nekem a torzsa kell!
Váratlan, kaptam egy pofont,
én hisztiztem, ordítva -
s még egyet rám csapott.
S gyerek, ki ilyet még nem kapott,
a lisztet kiborítva,
löktem rajta egy nagyot.
A reszelő megvágta -
láttam, egyik ujja véres,
nem sejtettem akkor, hogy
ez lesz az utolsó rétes.
Csak szótlanul húzta, gyúrta,
míg szanaszét szakadt darabokra,
s míg ép nem lett újra.
A padkára ültem szipogva.
Nagyapám odajött, s titokba
adott egy csókot. - Gyere!
a kezemet húzta, de még
nem tudta, hogy mondja el.
Szorosan ölelt, s jöttek a szavak -
zokogtunk mindketten ott kinn,
a göcsörtös szilvafa alatt.
S a rétes illata, bejárta lelkünk és a kék eget!
Nagyanyám kijött, észrevett,
s egyszeriben olyan árva volt!
Tudta, hogy nagyot vétkezett;
magához húzott, átkarolt,
s megcirógatott lisztes, vén keze…
Az volt az utolsó rétese. |
|
|
- október 28 2014 00:06:40
Zsike,
könnyet csaltál a szemembe, pedig az nem férfimódi...
 |
- október 28 2014 07:10:41
Meghatott ez a csodaszép versed!
Drága Zsikém!
A nagymama, a rétese soha nem feledhető.
Szeretettel olvastalak: Maria  |
- október 28 2014 13:31:09
Van ilyen soha el nem feledhető történet.
Megható, szívbevágó.
Szeretettel Joli |
- október 28 2014 13:47:29
Dávid, Mariám, Jolika! Édes-drágák vagytok. Köszönöm szépen.
Szeretettel:Zsike 
Nem szégyen ám a könny, ha őszinte! Köszönöm. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 13. csütörtök,
Szilvia napja van.
Holnap Aliz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
