|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Távolodom tõled és te hagyod,
Közben azt hiszed közeledsz,hagyom.
Ezt miért éppen tõled kapom?
Te átnézel rajtam és érzed,
Közben azt hiszed nem így van,érzem.
Nem tudod mit tettél...még nem.
Minden rendben van,látod?
Semmi sem mûködik,látom.
Hogy kialudjon az utolsó szikra,már csak ezt várom.
Meg fogsz érinteni,vágyod,
Mikor hagyod már abba,vágyom.
Egyedül fekszem holnap már az ágyon.
Engem ölelsz most,ezt tudod,
Nem te vagy és nem én,tudom.
Rám aggatott díszeid,lásd,most visszaadom.
Egy bocsánattal rendbe jöhet,hiszed,
Sosem lesz köztünk semmi a régi,hiszem.
Hiszen távol van már tõled a szívem.
Magába olvasztott a keserû csend,
Néztem a szobámban egy idegent.
Egy idegent,aki már nem értett.
Aki azt hitte,érez,lát,tud mindent,
De csak én éreztem,hogy hogy fáj mindez,
ITT BENT... |
|
|
- február 17 2008 11:28:47
Más nevében vitatkoztál önmagaddal, de úgy látom a válasz már megfogalmazódott benned. |
- február 17 2008 14:17:30
Különleges a vers, a felépítése...ez az egy/ és mégis kétszemélyes/ monológ...tiszta ,hideg a fejed...kiürült a szíved,már a rád aggatott díszek sem kellenek...csak a nyugalom,és hogy túljuss azon,ami fáj...érdekes volt,ahogy bemutattad párhuzamosan a másik fél gondolatait-érzéseit...szinte két ember-két világban...nagyon-nagyon kifejezõ...szeretettel olvastalak-sz. |
- február 18 2008 10:49:00
Egyedi verset írtál a múló szerelemrõl. Talán van még remény helyrehozni. |
- február 18 2008 11:36:59
Szomorú tépelõdés,
de talán van kiút még...
S az a két világ összeér |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 21. kedd,
Konrád napja van.
Holnap Csilla, Noémi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
