|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
H.Gábor Erzsébet
Karodva fonva
Talán a hópihék sziromnyi selyme volt,
mi elvarázsolt akkor ott,
a szél egy dallal tartozott,
danázva szállt, s aranyt szitált a rezge Hold.
A szürke útszegély fehérre változott,
hajunkra hullt a szűz pehely,
csókunk mint égő tűzkehely
erőt lehelt belénk, s szerelmet álmodott.
A kerge szél zenélt, seperve szét havat,
temetve rosszat, bánatot -
örökre élni vágytam ott
karodba fonva még - a téli ég alatt.
2014.11.27.
|
|
|
- november 28 2014 06:56:43
Kedves!
Nagyon jó a versed, gratulálok, valahogy éreztem ott belül legbelül!
Üdvözlettel.Wino |
- november 28 2014 21:28:57
Szépséges  Köszönöm, hogy olvashattam.. |
- november 30 2014 10:09:06
Szépen írtál a hideg télről, nagyon átéreztem, már majdnem átfáztam...
Poétaöleléssel csak gratulálni tudok: KíberFeri  |
- november 30 2014 21:20:07
Kedves Wino, Elaine, Feri!
Nagyon szépen köszönöm a látogatást, a kedves szavakat.
Szeretettel:Zsike  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 02. kedd,
Melinda, Vivien napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
