|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Nem értem, és soha nem is fogom megérteni,
azt, hogy Te mindig kiüríted ezt a törékeny bögrét,
majd újra töltöd élettel ...
Szerelmem, oly várakozóan cselekszel !
És mindig magadnál hordasz egy sípot ... a nád törzséből,
vándorolva énekelsz örökkön egy új éneket,
és új dallamokat szerzel.
Végtelen ajándékaid megérintenek,
kezemben tartom őket,
az évek, korszakok bizony múlnak, de te tovább folysz anélkül,
hogy azt a bögrét színültig töltenéd.
Sajnálom, hogy nem érted a korlátaidat. |
|
|
- december 10 2014 12:44:58
hmm...figyelemre méltó költemény..olyan gyengéden indító sorok után, bizony ott a konklúzió, és nincs illúzió..
Köszönöm,, hogy olvashattam. |
- december 11 2014 10:23:40
Mindig bonyolult lelki-felületeket társz elénk, szeretem a verseidet, mert rám is bízol valamit mindabból, amit megmutatsz...
szeretettel
szí  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 21. péntek,
Eleonóra napja van.
Holnap Gerzson napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
