|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Utazó táskába bújt a múlt,
S a peronon álló várakozás
Hintette tova hímporát.
E múlt sem volt más
Mint az az állomás,
Vagy szív katéter,
Toxikus felhőkbe fulladó
Láthatatlan próbatétel.
Posztmodern korunk kórói
Csak isznak, nyelnek,
Szüntelen falnak gyomirtót.
Vágyba hajszolt szürkeség
S éretlen erekben áramló
Meg nem szűnő büszkeség.
Szajhaság,
Pozitív vérteszt,
Elrejteni vágyott zavartság.
S csak annyi kéne,
Hogy beengedd a napfényt
Szobádba
Ablakon, függönyön át.
Perzseljen szabadon,
S fuss a hűvösön át.
Amíg nem látod, hogy változik
De még hogy változik a világ!
Addig csak bezár,
Örökre bezár Téged s távozik.
Lakatoktól függsz,
S láncok szemei merednek arcodba.
Nyakad fonják körbe,
Tartanak, míg Te csak lustán csüngesz
Riherongy múltad faágán.
De látod-e az ürességet
Lábad és a föld között?
Nem, pedig jó néhány perce
Örökre odaköltözött.
Túlértékelt tettek
Önzetlen adománya,
Miből nem kérek addig,
Míg a bűvész is nyulat tálal vacsorára.
Annyi szó van egy dologra
S néha annyi perc is.
Ki lesz, ki kivárja?
Ki mindet kimondja?
Ki mindvégig kívánja?
Egy kérdés, de száz válasz,
Én nem akarom hallani,
Legyen csak a jövő évé.
Mert azzal, hogy múltaddá váltam,
Valakinek jövőjévé.
Inis Corphlo (2015.01.02) |
|
|
- január 02 2015 19:36:05
Mély tartalommal biró versed élmény volt olvasni! Szeretettel:fava |
- január 03 2015 12:38:05
Mély értelmű versed, tetszik, nagyon átjött.
Elismeréssel gratulálok.  |
- január 03 2015 14:08:34
Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. március 29. vasárnap,
Auguszta napja van.
Holnap Zalán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
