|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Gyakran úgy tűnik, hogy a vénáimban a vér,
mint egy forrás, ritmusos vergődésben sóhajt,
tisztán hallom ahogyan a pillanathoz csapódik,
és hiába keresem a sebem, kezem nem találja ... tapogatózik.
Testem várán, sorsom rétjén a vérem átmegy,
és az út kockaköveit átalakítja isteni szigetekké,
hol mindenkinek kioltja a szomját, hol ellenségesen végig pusztít,
kölcsönadva a természetnek emberi színét.
Gyakran folyamodtam a nemes borhoz,
hogy csak egy napra is csillapítsa fájdalmamat,
de tőle a szemeim tisztábban láttak és hallásom kifinomultabb lett.
A szerelemben a feledést kerestem,
jaj, számomra tüskés ágy lett,
ócsároltak, szapultak ... szürcsöltem borom, és a mohók kacagtak.
|
|
|
- január 03 2015 12:20:52
Érdekes a mondanivalód, de tetszik.
Elismeréssel: KíberFeri  |
- január 03 2015 17:24:51
Nagyon szép vers, nekem nagyon tetszett. Érdekes és mély gondolatokat ébreszt. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
