|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Poharam, mindig csak félig volt teletöltve,
Soha nem sétáltam szerencsével karöltve.
De még nem adtam föl, bízok és reménykedem,
Meglátom, szerencsésebb lesz-e az életem.
Sokszor a küszöbön álltam... néztem befelé,
Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé.
Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam,
Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam.
Élet nekem, habzó, foszforeszkáló tenger,
Saját karmám nem hagyja, hogy lehessek ember.
Dobok és fuvolák zenéje fölöttem zeng.
Nekem meg itt lent csak villámlik, és az ég zeng.
Nem sírok, már minek, ez úgy sem segít semmin,
Tovább töröm magam, hogy túllépjek a semmin.
Csak azért is dolgozok egy rossz jóslat ellen,
Bízok, nagyon várom, hogy eltűnjön az ellen.
Gyál, 2005. november 2. – Kustra Ferenc |
|
|
- január 11 2015 08:23:26
Szépen összeszedett gondolatok, magába foglalja életutad történéseit.
Szeretettel: Vali.  |
- január 11 2015 08:43:06
A reményt soha nem szabad feladni! Gratulálok, szép versedhez! Szofi |
- január 11 2015 17:03:37
A remény hal meg utoljára. Gratulálok tartalmas versedhez:
József |
- január 11 2015 18:49:08
A lényeg az hogy ember maradj,igaz hittel-a többi nem is olyan fontos ,nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel.Szeretettel olvastalak:fava |
- január 12 2015 08:15:56
Nagyon jó a versed, gratulálok.
Üdv. Wino |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
