|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Szilágyi Ferenc Hubart:
Temetőben
A temetőkertben képmutatás hódít,
s korhadó fejfáit benövi a dudva.
Porlik az igaz gyász, a látszat meg lódít.
Bejárom a sírok néma stációit
néhány adósságom hanyagul letudva.
Emlékek rongyára a tudat foltot varrt,
de két lábam fogja, marasztal az inda.
Rabláncom mázsányi nehezéke ott tart,
s mint mikor temetnek, omlik a homokpart,
elveszett az ösvény, az út csalafinta.
Okait kutatom, amíg jön az este,
lelkem nehéz terhét miért is cipelem?
De mind, ki az élet értelmét kereste,
és akit meggyötört a mások eleste
önvizsgáló órán ül most gyászt itt velem.
Óvó tekintetek, elcsattant pofonok
kirakós játéka lassan összekattan.
Hej, régi cimborák, szomszédok, rokonok,
e mozaik-képre bús koszorút fonok
nektek, kiket soha meg nem látogattam.
2015. jan. 10. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2021. április 22. csütörtök,
Csilla, Noémi napja van.
Holnap Béla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
