|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Ma leültem írni...
Órák óta itt ülök.
Hihetetlen!
Nem tudok sem nevetni , sem sírni.
Hirtelen rám tört a közöny.
Nincs túláradó öröm,
nincs bú, sem üröm.
Ismeretlen érzés.
Talán túl fáradt vagyok?
Tovább nem találgatok.
A pillanat erejével megállapítom,
ez a csömör.
Meguntalak önfeledten szeretni,
forrón , és lázasan ölelni,
várni téged szüntelen,
hinni neked végtelen.
Levegőben szétfoszló ékes szavak,
tapinthatatlan alak,
kézzel foghatatlan semmi vagy.
Talán már akkor elengedtelek,
amikor még látszólag fogtad a kezem.
2011.09.04.
Halogy
Szántó Ágnes |
|
|
- február 08 2015 15:43:02
Átmeneti állapot.Hamarosan minden újra fog kezdődni.Jó a vers.Gratulálok ! |
- február 08 2015 16:35:59
Kedves Ági! Remélem, csömöröd már a múlté... Gratulálok: Zsuzsi  |
- február 08 2015 18:13:39
"Talán már akkor elengedtelek,
amikor még látszólag fogtad a kezem." Ágika, én úgy gondolom, hogy ez az igazság. Amikor már nincs "túláradó öröm, és hirtelen tör a közöny", ott már nem sok tennivaló van. Tényleg az idő az, ami mindent megold. Elgondolkodtató sorok!
Szeretettel gratulálok! És mivel látom, hogy 2o11-ben született ez a vers, akkor már idő adott, és elvégezte a feladatát, - gondolom én. Évi.  |
- február 09 2015 09:47:51
Köszönöm nektek... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. szeptember 19. csütörtök,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
