|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Tíz éve már nem volt ilyen,
hogy velem vagy az ünnepen.
Vagy talán már több is annál.
Olyan rég volt, ki tudja már.
Az évek csak jönnek-mennek,
egy -egy rokont eltemetnek.
és én messzebb vagyok annál,
hogy ott legyek minden bajnál.
Nem tudjátok, nem sejtitek,
hogy hiányotok fáj nekem.
Mert messzire a családom.
Sosem hagy el magaányom.
Igaz erről én tehetek,
úgy gondoltam máshol szebb lesz.
Most csak szenvedve vágyódom,
hogy lássam a rokonságom.
De végre itt leszel velem,
begyógyítod sebeimet.
Tűnődünk a gyertya lángban,
gondolhatunk Nórikára.
Talán egyszer sikerülhet,
és majd mindenki örülhet,
együtt rakjuk fel a fára
az ünnepi cukorkákat.
Szántó Ágnes
2011.12.19.
Halogy |
|
|
- február 15 2015 15:57:20
Ágika kedves!
Olvastam előző versednél, hogy nem önéletrajzi ihletésűek a verseid, ennek örülök, hiszen másképp kell véleményt nyilvánítani egy versről, ha az nem naplószerű. Az, hogy egyes szám első személyben írsz - vagy bárki más - nem jelenti feltétlenül azt, hogy rólad, rólunk van szó. Versedről a Távollét c. csodálatos Szécsi-dal jut az eszembe. "A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja." Ha az ember távol van a családjától, rokonaitól hatványozódnak ezek a gondolatok.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- február 15 2015 18:53:43
Szia Évi ! Köszönöm szépen, értő soraidat. Szeretettel üdvözöllek: Ági |
- február 15 2015 19:17:27
Ez a versed rólam is szólhatna...távollét kezdetben önállóságot, szabadságot jelent, majd a hiány egyre erősebb...
Jól érzékeltetted a hiányt!
Gratulálok: Zsuzsi |
- február 16 2015 12:20:47
Ezek a pillanatok, melyek szívünk örökre elraktároz.
Gratulálok Ágika - szép versedhez. Szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 13. szombat,
Luca, Otília napja van.
Holnap Szilárda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
