Még harminchat évesen is várakozásban,
utad a csillagok között ..., de gyönyörű,
harminchat évesen fojtogatod a szavaid,
benned mind elvesznek ..., be szomorú,
s az évek alatt a szél elűz az Ég alá,
sötét mézét meghajolva nyalogatja halkan,
harminchat évesen megérkezel egy földrészre,
hol megállás nélkül várod, hogy
a másikat, a másik földrészét ... óhajodat.
A sikátorokat mezítláb járod,
míg fejed nem takarja semmi,
- a sivatagba nem szórnak magokat -,
de tudd, nem lesz hiábavaló a fény ...
fogadd el, mert énekében nekem ragyoghatsz ! |
|
