Ketten voltunk.
Eljött a kéklõ fényû este
sötét karjával a holdat ölelte
lábunknál a part szelíden csókolta
a folyó ráncait,
s az kacéran meg-meglibbentette
fehér habfodrait.
Kezem elveszett kezedben
Szemem elmerült szemedben
Beborított minket égi bársony,
múló perceinknek senki most ne ártson
Együtt hallgattuk ahogyan
a víz locsogja csacska álmaink,
kéz a kézben bontogattuk
elvesztett szárnyaink.
Nem történt semmi
csak a folyó csobogott,
sötét köntösén
ezer fény ragyogott.
Tudtam amikor a szemedbe néztem
Most már lesz szép emlékem.
denes - február 21 2008 11:12:55
Remélem-ha már ilyen szép-akkor nem csak emlék marad.
kormi37 - február 21 2008 13:05:18
Remélem nem emlék marad, folytatódik köztetek, ne hagyd elveszni. Gratula. Szeretettel.Kormi
nagyeci - február 21 2008 13:41:14
Nagyon romantikus este volt!
Tetszik!
szoszircsi - február 21 2008 15:32:06
Crysty...szép színekkel festetted meg ezt az estét,ami úgy tûnik mélyen benned maradt...bár én nagyon szeretem azokat a verseidet,amelyek élesek-fényesek-amiben szinte nyüzsögnek a képek...de most azoknak a színeknek a pasztell - árnyalt-selymes változatát tártad elénk...ez is gyönyörû...szeretettel-sz.
reitinger jolan - február 21 2008 16:17:26
Harmónia: Az élet olyan, mint a zene, azt is érzéssel játszák, nem szabályok szerint.
Szép. Üdv.J.
Taygeta - február 21 2008 19:22:00
Nagyon tetszik. :-) Szeretettel ölellek Tay
Crysty - február 21 2008 19:50:00 Ez sem valóság volt, csupán csak gondolat, álomkép, és semmi más
iytop - február 21 2008 22:00:01
Versed szép, Ady is irigyelné azokat a szemeket.Szeretettel
