|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,193
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Botladozva, félvakon ha járom
életemnek dzsugel erdejét,
a csillagot, mécsvilágnak látom
mely a fák közt fénylik szerteszét.
Mécsvilág mi emberek sajátja,
hisz csillaggal csak a vad lakik,
mért vágyom mégis az élet csillagára
mely nem az égen, de a földön lakik?
Vagy nincs is tán, mit megtalálni vágyok,
nincsen fény, fennség, és meleg,
nincs lélek, mely segít, ha veszni indul,
egy csillaggal áldott-vert képzelet?
Valami baj, nagy baj van velem.
Tán az önzés bűnébe esett szívem.
Vagy a mohóság buta vágya hajt,
ezért találom mindenhól a bajt.
Talán a mércét tettem túl magasra?
De ha már felnézünk, nézzünk hát a napba.
Ott edzük a fémet, mi lelkünk sajátja
amely az élet viharát kiállja.
Mért baj az, ha nem mint földi pondró,
De az Isten képére teremtett halandó
vagyok, s hiszem, hogy jussom egy világ.
Egy bűvös, bűnös, mégis szép világ.
Igen, tudom, e világ a bűné,
de mocsárban is nőhet, liliom,
fehér, tiszt, önzetlen, nem ártó,
s ha nehéz is, a súlyát bírom. |
|
|
- március 03 2015 10:30:40
Kedves Eleonóra!
Értem, érzem fiatalos lendületedet. Sok erőt, kitartást, türelmet, reménységet és Isten segítségét kívánom hozzá. Továbbá tudd átvészelni a kudarcokat is!
Szeretettel: Viola   |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. október 21. hétfő,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
