|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Fut, széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe…
Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe…
Üveg nélküli vakablak... kinézve, fixírozok valamit,
Az időóra ketyeg, csapkod benne valami, tán, valakit…
Bölcsesség köve nincs... beépítették a kútja kávájába,
Lovam is elszaladt, valahol legelész, a kínja poklába.
Van-e még bármilyen lelkem? Bolyong vagy csak kicsit elcsavargott?
Felhők, ha eloszlanak, mondhatom... csillagfénynek utat nyitott.
Zavart ez a világ, szürke füstköd borítja a mindenséget,
Sötétben, honnan vegyem elő, a mindent értő lelkiséget?
Most, a szélvihar kócolja, a fák borotválkozott ágait,
Éjjel, meg a Hold csak megy… érdektelen, intézi a dolgait.
Most a télen a kemény fagyok, a kertem felett jártak,
Bentről néztem, a holdsugarak is bundába grasszáltak!
Azt is láttam bentről, hogy kint gallytördelő szelek jártak,
Akkor én bent, melegben örülhetek a hideg máknak?
Vecsés, 2015. február, 23. – Kustra Ferenc
|
|
|
- március 11 2015 07:28:50
Kedves Feri! A kiválón csattant az ostorod, tetszett a haiku-hatás! Gratulálok: Zsuzsi  |
- március 11 2015 09:20:12
Nagyon tetszik a versed mondanivalója kedves Feri!
Kérdéseket teszel fel, melyekre tudod a választ Te magad is, és ezt ki is nyilvánítod.
"Most a télen a kemény fagyok, a kertem felett jártak,
Bentről néztem, a holdsugarak is bundába grasszáltak!
Azt is láttam bentről, hogy kint gallytördelő szelek jártak,
Akkor én bent, melegben örülhetek a hideg máknak?"
Kellően ötvözöd a "természetet, az időjárást", de tudom, hogy nem erről van szó ha a sorok mögé kukkantok.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 09. kedd,
Natália napja van.
Holnap Judit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
